,,KERESSÜK A LEGJOBB UTAS SZTORIKAT”

Csodák pedig vannak!

(Molnár Ernőné – Szekszárd)

Olvastam valahol a kö­vet­ke­ző gondolatot: ,,Az utazás az egyetlen pénzen megvehető dolog, ami boldoggá tesz.” Talán ezért utazunk olyan sokan, hogy mindennapjainkat színesíthessük, hogy abban a néhány napban, amíg úton vagyunk, hátrahagyjuk az otthoni gondjainkat, és maradéktalanul élvezhessük az utazás örömeit.

A Fe­hér­vár Travel utasaként 10 éve van részem a körutazások nyújtotta élményekben, a rengeteg gyönyörű táj, város, csodás épületek és a jó hangulatú, sok új ismerőst hozó utazások élvezetében.

Nekem a Fe­hér­vár Travel ezeken túl még valamit adott: egy életre szóló barátságot!

Későn, csak nyugdíjas koromban nyílt lehe­tő­ségem az utazgatásra, sajnos egyedül.

Mivel könnyen alkalmazkodó típus vagyok, nem ijedtem meg ettől, és éltem az Utazási Iroda ajánlatával, a társítással. Szerencsém volt, elsőre egy olyan hölggyel jöttünk össze, akivel jól megértettük egymást, és a kö­vet­ke­ző két útra már együtt jelentkeztünk.

Sajnos a sors közbeszólt, és 2008-ban ismét egyedül jelentkeztem egy Benelux útra.

Izgultam, hogy az Iroda most kit választott mellém. És ekkor kezdődött a CSODA!

Indulásra várva Székesfe­hér­váron a leendő útitársak között felfedeztem egy hölgyet, akit első látásra rokonszenvesnek találtam, de nem tudtam, ő lesz-e a párom. A buszon Pestig már nagyon jól összebarátkoztunk, és az idegenvezetőtől az is megtudtuk, hogy a szál­lo­dák­ban is egy szobában kaptunk elhelyezést.

Aztán jöttek a hihetetlen véletlenek!

Mindketten szinte azonos korúak vagyunk, sajnos néhány éve vesztettük el férjeinket. Mindketten tanárként dolgoztunk, Pécsett végeztünk magyar-orosz szakon, majd később a könyvtáros kiegészítőt vettük fel. Kiderült, hogy egyszer voltunk együtt egy nyári táborban, de akkor nem figyeltünk fel egymásra.

Mindketten vidéken, ő Somogyban, én Tolna megyében élek, két-két gyermekünk is szinte azonos korú. Hasonlítunk is egymásra, mert az útitársak gyakran testvéreknek néztek bennünket.

Első szálláshelyünkön csak fokozódtak a hihetetlen hasonlóságok. Kiderült, hogy teljesen egyforma a hálóingünk, a papucsunk, a hajlakkunk, és reggel már szinte természetes volt, hogy a magunkra vett nadrág is egyforma. Mintha önmagam lennék még egy példányban.

Amikor a kö­vet­ke­ző évben már ter­mé­sze­te­sen együtt készültünk a londoni útra, telefonon megbeszéltük, hogy kellene egy jó vízhatlan dzsekit vennünk. Aztán már nem is csodálkoztunk, hogy az indulás reggelén teljesen egyforma dzsekiben jelentünk meg (két kicsit nevetségesnek ható koros hölgy, mint az ikrek). Ez persze az útitársaknak felettébb tetszett.

A külsőségeken kívül már az első úton nagyon jó barátnők lettünk, azóta együtt tervezzük a kö­vet­ke­ző utakat, persze csak telefonon keresztül, hiszen egész évben nem találkozunk, csak az aktuális időben Székesfe­hér­váron, a Piac téri parkolóban.

Az elmúlt kilenc év alatt 15 alkalommal!

Ennek ellenére mindent tudunk egymás életéről, gondjairól, örömeiről, a kertben díszlő virágokról, gyerekeinkről, unokáinkról. Mindenről egy a véleményünk, valahogy egy rugóra járunk.

Azt hiszem, az előzőekben leírt idézet nagyon igaz, kiegészítve azzal, hogy az utazás embereket hoz össze, és igaz, mély barátságokat ajándékoz az utazóknak, mint ahogy példa erre a mi esetünk is.

Köszönöm, Fe­hér­vár Travel!


 

További történetek: