,,KERESSÜK A LEGJOBB UTAS SZTORIKAT”

Hihetetlen történet

(Piukovits Olivér)

Az én hihetetlen történetem röviden a kö­vet­ke­ző: 2014. július 23-tól augusztus 5-ig nagyszüleimmel részt vehettem a Fe­hér­vár Travel által szervezett ,,NAGY KANADAI KÖRUTAZÁS”-on.

Én akkor alig múltam 15 éves. Már az is a csodával volt határos, hogy egyáltalán bejuthattam az utazók közé, hiszen nagyszüleim csak kettőjük utazását előlegezték le az irodájuknál. Amikor megkérdezték tőlem, hogy mit szólnék egy ilyen utazáshoz, mondtam, hogy ,,egyszer, majd ha lesz rá pénzem én is elmegyek oda”. Bár csak képekről ismertem Kanadát és a Vancouverben élt ,,nagybácsikám” (nagypapám testvére) elbeszéléséből hallottam, hogy milyen gyönyörű ország és mennyi ott a látnivaló! Sajnos ő éppen az előző évben meghalt.

Egy héttel az utazás ideje előtt Szolnokról hazaérve Bajára nagypapám azzal fogadott, hogy ,,Megyünk Kanadába”. Mondtam, hogy tudom. Ő pedig: ,,Azt is tudod, hogy Te is jössz?” Elő­ször értetlenül néztem és nem akartam elhinni, hogy ez valóság. Kiderült, hogy valaki lemondta az utazását és annak helyére kerültem be az utazók közé!

Villámgyorsasággal elkészült az útlevelem, gondolkodni sem volt időm, már csomagolni kellett és irány a repülőtér. Kicsit izgultam, mert még sohasem repültem, és mindjárt ilyen hosszú útra!

Búcsúzás Anyától és a tesóktól, izgalmas becsekkolás és ,,átvilágítás” és már benn is voltam a gépben. Középső sor középső ülésén volt a helyem. És akkor jött az én ,,hihetetlen történetem”:

Láttam, hogy ,,Deske” (ő a nagyapám) valamit mond a német utaskísérő nőnek, aki bólintott és elment, majd kisvártatva visszajött és engem szólított, hogy menjek vele. Nem tudtam hová és miért!? Bekopogott a pilótafülkébe és előre engedett. Én zavaromban csak álltam és bámultam, amikor a kapitány bemutatkozott, bemutatta a társait és első repülésem alkalmából jó utat kívánt. Elég jól beszéltem angolul, de csak néztem a rengeteg műszert, a nevemet mondtam és hogy ,,köszönöm”. Ezután visszaültem a helyemre, és a ,,Na milyen volt?” kérdésre csak annyit mondtam: ,,Deske nem kellett volna!” De igazából óriási élmény volt.

Úgy hallottam ide­gen­ve­ze­tőnktől, Pintér Andrástól, hogy ő már sokat repült, de ilyet még nem látott, hogy a mai világban (2014) egy civilt beengedjenek a pilótafülkébe! Én ott voltam és soha nem fogom elfelejteni!

Persze az uta­zást és a csodálatos Kanadát már csak azért sem fogom elfelejteni, mert 15 évesen ott ért el az első szerelem! Ez az én ,,HIHETETLEN TÖRTÉNETEM”.

+1 történet:
 

Utazásunk vége felé egy hosszú buszozás alkalmával ide­gen­ve­ze­tőnk kiosztott mindenkinek egy-egy ,,totószelvényt”, melyen 13+1 találatot lehetett elérni.

A kérdések ter­mé­sze­te­sen az utazásunk alatt látottakkal kapcsolatosak voltak. András arra volt kíváncsi, ki mennyire figyelt és jegyezte meg a rengeteg látott és hallott dolgot. Kérte, hogy mindenki írja rá a szelvényre a nevét, mert a legtöbb találatot elérő jutalmat kap.

A kérdések nem voltak nehezek, már csak azért sem, mert amit láttam és hozzá András magyarázatai annyira lekötötték a figyelmemet, hogy – nagyképűség nélkül állítom – minden kérdésre tudtam a helyes ,,tippet”.

Gondoltam egyet és minden kérdésre rossz választ jelöltem meg, végül a nevem helyére nagy betűkkel beírtam: PINTÉR ANDRÁS.

Leadta mindenki a szelvényét és András elkezdte az értékelést. Láttam az arcán átfutó mosolyt, mely később nevetésbe tört ki. Kihirdette az eredményt és a győztesnek átadta a jutalmát. Majd közölte, hogy ter­mé­sze­te­sen megsemmisíti a szelvényeket, kivéve egyet, melyet Pintér András töltött ki és ,,nulla” találatos lett.

Ő persze tudta, hogy én követtem el ezt a ,,turpisságot” és jót nevetett rajta a többi utassal együtt. Örültem, hogy mindenki jót derült és vidáman folytattuk utunkat.


 

További történetek: