,,KERESSÜK A LEGJOBB UTAS SZTORIKAT”

Fe­hér­vár Travel úti élmény Kambodzsában

(Dr. Deák Sándor)

2015. szeptember hónapban jelentkeztünk a Travel által meghirdetett ,,A Halong-öböltől Angkorig” elnevezésű útra. Az út az itthoni téli időszakra 2016. január 14-től 2016. január 25. közötti időpontra esett. (A jelentkezéskor még nem tudtuk, hogy ez a 20. utunk az irodával.) Hosszú átszállásokkal és várakozásokkal tarkított út után kellemes nyári időben érkeztünk meg Ho Chi Min Citybe (leánykori nevén Saigonba).

Az út a programnak megfelelően alakult. A nyüzsgő nagy városok délkelet ázsiai hangulata és bája semmihez sem hasonlítható. Az épített környezet sok helyen felejtős, de az ott lakó emberek kedvessége és szeretette ezt eredményesen ellensúlyozza. A ,,szocialista” ország lakóinak megkülönböztetett figyelme a ,,volt szocialista” országból érkezett magyarok irányában érezhető. Segítőkészek (még akkor is, ha nem tudnak segíteni, de nagyon akarnak) udvariasak. Nagyon jó és kü­lön­le­ges a magyar elvárásoknak is megfelelően főznek. Az eredeti reggel, délben, este fogyasztható pfhó levest el nem lehet felejteni.

A városok mellett semmihez nem hasonlítható élmény a Halong-öböl, amit elmesélni, leírni úgy gondolom képtelenség, de még az általunk készített több száz fénykép sem adja vissza az átélt látványt és élményt, amit a másfél napos hajó­ki­rán­du­lás adott.

Laoszt és az ott megmutatottakat egyszer látni kell, de itt a már 32-37 fokos hőség és a nagyon magas páratartalom megpróbálja az utast.

Történetem igazán itt kezdődik.

A nyolcadik nap délutánján fejeztük be a laoszi programot. A luang prabangi kicsi repülőtéren csekkoltunk be a Siem Reapba (Kambodzsába) induló járatra. Gyalog kellett kimenni a kis repülő géphez. A gép mellett még meg is állapítottuk, hogy az a kisteherautó, ami kihozta a csomagjaink egy részét, mintha vissza is vitte volna. De azt azért nem gondoltuk komolyan. Rövid repülés után érkeztünk meg a nem túl nagyon lehűtött siem reapi repülőtérre. Itt kiderült, hogy a csoport tagjai közül többünknek a csomagja, így a mi nagy bőröndünk sem érkezett meg, ami majdnem mindkettőnk váltóruházatát, tisztálkodó szereit tartalmazta. Jegyzőkönyvezés ázsiai alapossággal és ígéret, hogy holnap délre megjönnek a csomagok.

Buszra szálltunk a kb. 38 °C-os melegben és bementünk a városba. A főút három széles sávú. Középen két sávon megy az autó és busz forgalom mindkét irányba. A két szélső sávban kerékpárok, motorbiciklik, triciklik, tuk-tukok (kismotor biciklivel egybeépített kettő-négy személyes közlekedési eszköz) szám­ta­lan mennyiségben.

Piros lámpát kaptunk egy helyen, ahol nagyon nagy tömeg volt. A kórház előtt álltunk meg. Tuk-tukra szerelt infúzióval szállítottak beteget, a beteg feküdt vagy ült a járművön utazó többi utas ölében. Hát ez nem semmi, jegyeztük meg szinte egybehangzóan.

Kulturális programmal egybekötött vacsorán vettünk részt. A program érdekes volt, a vacsora felejtős, de a valószerűtlenül nagyméretű (kb. 2,5 literes) üveg kancsóban kihozott csapolt sör az kiváló volt.

Este nyolc óra után már majdnem sötétben foglaltuk el helyünket az 5 csil­la­gos pazar Regency Hotelben. Minden hibátlan volt, csak néhányunknak hiányzott csomagja. Zita, az idegenvezető mondta, hogy 10-11-ig igénybe lehet venni az udvaron lévő pazarul kivilágított úszómedencét. Mivel a fürdőruháink a megérkezett táskában voltak, éltünk az úszás, strandolás lehe­tő­ségével. A kellemes hűsölés után kb. fél 11-kor mentünk fel a szobába, ahol a kedvesem megkísérelte az inter­net­kap­cso­lat felvételét. A minden igényt kielégítő csillogó fürdőszoba zuhany kabinját használtam és kilépéskor majdnem elcsúsztam a fürdőruhákból csöpögő víz miatt. A fürdőszoba váltásakor csúszásveszélyre a kedvesemet figyelmeztettem.

Zuhanásra és jajgatásra lettem figyelmes pár perc múlva. Bekövetkezett, ami engem csak fenyegetett. Próbáltam felsegíteni, de a jobb csuklója nagyon fájt. Látszott, hogy nagyobb a baj, mint gondoltuk. Telefon Zitának, az idegenvezetőnek (ekkor már éjfél felé járt az idő), ő azonnal intézkedett. Tuk-tuk rendelés (8 dollár a fuvar oda-vissza) és irány a Siem Reap-i, kb. félóra tuk-tuk időre lévő Királyi Kórház. Még a fájdalmas élmény mellett is értékelni tudtuk az színvonalat, ami a kórházban fogadott.

A gyógyászati intézménynek szín­vo­na­las szálloda jellege volt. Hűtött közösségi terek, várók és vizsgálók. Szakszerű hozzáértő udvarias személyzet, akikkel még meg is értettük egymást.

A biztosítási jogviszony megléte és költségviselés vállalása után az ügyeletes fiatal orvos röntgen vizsgálatot kért, de radiológus hiányában kocsira kellett szálltunk és elindultunk egy másik kórházba.

A tuk-tukosunk kétségbeesetten nézte, hogy elmegyünk. Ő még nem volt kifizetve. A hűtött Toyota Hiace megdöbbenésünkre ahhoz a népi kórházhoz szállított, amit délután látunk. Itt teljesen mások voltak a kö­rül­mé­nyek. Éjszakai forróságban, még a folyosón is feküdtek a bogarak ellen lefüggönyözött betegek. A radiológus végezte a dolgát és a fél óra alatt elkészített röntgenfelvétellel már indultunk is vissza.

A lelet elemzése után (ami mutatta a csuklótörést) megkezdődött a gipszelés. Az orvosi ellátás 465 USA dollárba került, amit a lelet és számla átvételével együtt fizettem ki. Korszerű könnyített gipsszel ellátva hajnali három óra felé elhagytuk a kórházat.

A tuk-tukos várt bennünket. Sajnálkozott és nagyon készséges volt. Valami kicsit hűlt az idő, de alig ment 30 fok alá. Megérkeztünk a szállodához, ahol a 10 dolláros ajánlatot úgy fogadta ez a jó ember, hogy majdnem megcsókolt. Kézfogásomat talán még jobban értékelte, mint az átadott pénzt.

A keserves éj­sza­kai kaland hajnali 4 óra körül fejeződött be. Elalvás előtt telefon a biztosítónak, akik elmagyarázták a to­váb­bi teendőket.

Reggelikor – ahová a váltóruha hiányában a pizsama pólójában mentem le – amit én ,,kaptam” az utastársaktól, nem részletezem, de azért mindenkiben benne volt az aggódás és a segítő szándék.

Akkor még nem tudtuk, de az út legcsodálatosabb napja következett. Angkor Thom, Ta Prohm és Angkor Wat. A látványt leírni nem lehet. A közel 40 fok és a 90%-os páratartalom mellett egy életre szóló élményt jelentett. /KIHAGYHATATLAN!!!/ A kedvesem is az előzmények és a megpróbáltatások ellenére is hasonlóan élte meg az egész napi programot. Mire visszaértünk a szállodába, sérülésmentesen megérkeztek az elveszett csomagok is. (Ez happy end.)

Vacsora után a medencében próbáltunk egy kicsit hűsölni. Kisvártatva jött Zita, az idegenvezető és a kö­vet­ke­zőket mondta el.

Képzeljétek pár perccel korábban felszóltak a szobámba, hogy portán keresnek. Lementem. A tegnapi tuk-tukos várt és érdeklődött, hogy, hogy van a tegnap balesetet szenvedett hölgy. Megnyugtattam, hogy a kö­rül­mé­nyekhez képest jól. Nagyon örült neki és jókívánságait fejezte ki.

Amikor ezt Zita elmondta majd elbőgtem magam. Annyira hihetetlen, de annyira emberi volt és olyan nagyon jól esett! Eltettük ezt a fe­lejt­he­tet­len úti élmények közé.

Amikor ezt a mai este leírtam ismét átéltem ezt a nem mindenben pozitív élményt, de ez a része biztos örökre megmarad belőle.


 

További történetek: