,,KERESSÜK A LEGJOBB UTAS SZTORIKAT”

Las Vegas-i esküvő

(Makkos Péter)

Úgy gondoltam, én is beküldöm Önöknek történetemet, mely örökre megváltoztatta életemet.

2010 elején gyermekkori álmom vált valóra, mikor barátnőmmel befizettünk az USA Nyugati Part II. utazásukra. Régi vágyam volt eljutni az USA-ba, különösen Kalifornia és térsége vonzott. Az utazás befizetése után ,,őrült” ötletem támadt: megkértem barátnőm kezét és rávettem, házasodjunk össze Las Vegasban. Tetszett neki is az ötlet, így az utazás előkészítése mellett elkezdtük szervezni az esküvőnket is. A neten kinéztük a kápolnát, ahol az kérték, hogy Las Vegasba érve személyesen intézzük majd a formaságokat, illetve regisztráltuk magunkat a Las Vegas-i ,,anyakönyvi hivatal”-nál, ahol a neten kapott sorszámmal személyesen kellett jelentkeznünk.

Így aztán dupla izgalommal néztünk az utazás elé, főleg, hogy tervezett esküvőnket a leg­na­gyobb titokban tartottuk.

Ahogy az utazás során közeledtünk Las Vegas felé, kedves és profi ide­gen­ve­ze­tőnk egyre többet mesélt a városról és persze szóba kerültek az esküvők is. Elmondta, hogy tudomása szerint mennyi papírmunkával, hivatalos iratok angolra fordításával jár a procedúra. Menyasszonyommal ijedten néztünk egymásra, hiszen mi egy egyszerű regisztráción kívül semmi mást nem csináltunk…

Amint megérkezünk a városba, már rohantunk is az illetékes hivatalba, ahol leg­na­gyobb örömünkre néhány perces sorban állás után megkaptuk az engedélyt a házasságkötésre.

Másnap délelőtt kellett felhívunk a kápolnát, hogy időpontot egyeztessünk a formaságok személyes elintézésére. Gondoltuk, majd Grand Canyon béli sétánk alatt telefonálunk és mindent megbeszélünk velük. Igen ám, de ott derült ki, hogy a kanyonban sehol sincs térerő, csak a látogatóközpontban van telefon, amit viszont csak vészhelyzet esetén szabad használni.

Rövid tanakodás után felvázoltam helyzetünket az egyik őslakosnak, aki mosolyogva abszolút vészhelyzetnek nyilvánította a szituációt és rendelkezésünkre bocsátotta a telefont. Sikerült mindent megbeszélni a kápolnával, már ,,csak” időben oda kellett érni, hogy elrendezhessük a papírmunkát, illetve utána szállodánkba visszatérve átöltözhessünk, és úgy várjuk az értünk küldött limuzint. A szoros program ellenére sikerült időben a kápolnához érnünk, mindig kedves és barátságos buszsofőrünk kitett minket közvetlenül a kápolna előtt. A papírmunkát hamar elintéztük, azt hittük, most már minden simán fog menni, hiszen már csak vissza kellett érnünk a szállodába, amire nagyjából 1 óránk volt. Igen ám, de a rendelt taxi csak nem akart megérkezni a kápolna elé. Teltek-múltak a percek, de csak nem jött, leinteni pedig nem sikerült egyet sem. Végső elkeseredésünkben átmentünk a szom­szé­dos sztriptízbár recepciósához, aki 2 percen belül kerített egy taxit nekünk. A taxisofőr útközben gratulált házasságomhoz és közölte, nagyon csinos sztriptíztáncosnőt veszek el…

A szállodába visszaérve gyorsan felvettük esküvői ruhánkat és tanúinkkal, csoportunk egyik kétgyermekes családjával limuzinba szálltunk. A ceremónia előtt profi fotózás volt, majd megtörtént a házasságkötés. Torkomban dobogó szívvel, de mégis akkor már megnyugodva mondtam ki a boldogító igen és húztam feleségem kezére a gyűrűt. Felejthetetlen pillanatok voltak!

Másnap utastársaink mosolyogva gratuláltak nekünk, mi pedig boldogan folytattuk immár nászutunkat, melynek minden pillanatát élveztük.

Hazaérkezésünk után rokonaink és barátaink meglepődve, de őszinte örömmel fogadták egybekelésünk hírét. Az amerikai házassági papírokat itthon minden gond nélkül honosíttattuk és azóta is boldog házasságban élünk. Köszönet ezért Önöknek is!


 

További történetek: