,,KERESSÜK A LEGJOBB UTAS SZTORIKAT”

Vidám történetek

(Dr. Rupp András)

2001. óta 25 alkalommal vettünk részt feleségemmel együtt a Fe­hér­vár Travel utazásain. A rengeteg utazási élmény közül a leg­ér­de­ke­sebb sztorikat az alábbiakban foglalom össze:

2004-ben a Nagy spanyol körutazáson vettünk részt. Utazásunk 3. napján a Barcelona melletti ten­ger­par­ti szálláshelyről indultunk tovább Valenciába. Útközben autó­buszunk megállt tankolni, majd indultunk is tovább. Alig hagytuk el a töltőállomást, az autópályán egy rendőrautó elénk vágott és a parkolóhelyre irányított. Idegenvezetőnk és az autó­busz vezetői kiszálltak, mi utasok pedig azon tanakodtunk, hogy miért akadékoskodhatnak a rendőrök, miről folyhat a megbeszélés. Hosszabb idő után ide­gen­ve­ze­tőnk, Lőrincz Zsolt, közölte a tényállást: a rendőrök szerint buszunk nem vette figyelembe az egyik sebességkorlátozásra vonatkozó táblát, amiért súlyos pénzbüntetést kell fizetni. A bírság megfizetését azonnal készpénzben követelték, a busz addig nem mehet tovább, amíg ezt nem rendezzük. A buszvezetőknél és az idegenvezetőnél sem volt ekkora összegű készpénz, ezért vezetőnk az utasok segítségét kérte: lehe­tő­ségünkhöz képest adjunk fejenként mintegy 20 eurót, az összeget másnap visszafizeti, miután megkapja az Irodától a kért összeg átutalását a megjelölt Valencia-i bankba. Az utasok erszényei azonnal kinyíltak, a büntetést ki lehetett fizetni, autó­buszunk pedig némi késéssel folytathatta útját. Másnap ter­mé­sze­te­sen mindenki visszakapta hozzájárulásának összegét.

Mindez jól példázza, hogy milyen sikeres lehet az utasok és az idegenvezető együttműködése és az Iroda gyors segítsége.

 

2006. májusában körutazásra indultunk Délkelet-Franciaországba. Utazásunk 2. napján Marseille-be érkeztünk, s a vá­ros­né­zés után izgalommal vártuk utunk egyik fény­pont­ját: If várának felkeresését. A vár a börtönszigeten helyezkedik el, amelyet egy félórás hajózással lehet elérni. Csoportunk a régi kikötőben gyülekezett, hogy a korábban lefoglalt hajóval a szigetre utazzon. Idegenvezetőnk, Nemes Zoltán irányításával csoportunk megindult a hajó megjelölt indulási helyére, de ott hajó nem várakozott. Vezetőnk érdeklődésére azt a választ kapta, hogy a hajó kapitányát orgazdaság miatt börtönbe zárták, a hajót pedig lefoglalták. Csoportunk szomorúan vette tudomásul, hogy a várt kirándulás elmarad. De nem így csoportvezetőnk. A kikötői forgatagban egyik hajóállástól a másikhoz futott, s igyekezete sikerrel járt: az egyik kis hajó kapitánya vállalta, hogy a csoportot átszállítja a szigetre és vissza is hozza. Alig félórás hajóút után már If vára előtt álltunk, amely a 16. században a kikötőt védő erődnek épült, majd 1900-ig börtönként szolgált. Bementünk a több tornyú vastag falú várba, ahol Monte Christo grófja is raboskodott. Idegenvezetőnk leleményességének köszönhetően nem maradtunk le erről az emlékezetes élményről.

Ugyanezen franciaországi utazásunk végén a Mont Blanc egyik csúcsán lévő kilátópontra készültünk felmenni Chamonix-ból. A hegy lábánál elterülő üdülőhelyen nyárias meleg fogadott. A felvonó indulása előtt ide­gen­ve­ze­tőnk váratlanul a kö­vet­ke­ző kérdéssel fordult a csoporthoz: ,,kesztyűt hoztak?” A csoport erre nevetéssel reagált, mert viccnek vette a kérdést, hiszen egy május végi útra ki készül úgy, hogy kesztyűt is csomagol. A kabinos felvonóval gyorsan felértünk a 3842 méteren lévő kilátóhoz, de annak teraszára kilépve, az örök hó birodalmában, nemcsak a havas csúcsok látványa ragadott meg, de a hideg metsző szél lefagyasztotta arcunkról a mosolyt. Ujjaink a zord hidegben meggémberedtek, így jó fotókat is alig tudtunk készíteni. Bizony örültünk volna annak, ha zsebünkből előhúzhattunk volna egy pár meleg kesztyűt.

 

2011-ben a Nagy skandináv körutazáson a csodálatos norvég fjordokon tett hajózás után autó­buszra szálltunk, hogy a kö­vet­ke­ző norvégiai szálláshelyünkre utazzunk. Útközben megálltunk a hatalmas Twindefoss vízesésnél. Itt a víz 40 méter magasból zuhog alá, majd nagy kövek között folyik tovább. Kitűnő fotótéma, úgyhogy mindenki igyekezett megkeresni a legjobb helyet, ahonnan szerinte a leg­szebb fotók készíthetők. Egyik útitársunk a nagy köveken egyensúlyozva az elfolyó víztömeg közepére araszolt, hiszen így kerülhetett teljesen szembe a vízeséssel. Nem számított azonban arra, hogy a kövek felülete nyálkás, így egy hangos kiáltással egyszer csak a jéghideg vízbe csúszott. Derékig lepte el a víz, így saját lábán ki tudott abból mászni. Nagyobb baja nem esett, de cipője, ruhája teljesen elázott. Szerencse, hogy mivel új szálláshelyre utaztunk, a közelben várakozó autó­buszban voltak az utasok csomagjai. A pórul járt utas poggyászát ide­gen­ve­ze­tőnk, Csókás Beáta segítségével a buszvezetők gyorsan kiadták, ő pedig a buszban gyorsan át tudott öltözni. Egy-két pohár pálinka felmelegítette, így az utat jó hangulatban folytathattuk.


 

További történetek: